A három kalandvágyó kutató A karnaki templom szobrai - Egy szeptemberi nap

1. fejezet

New York, Manhattan, Midtown, W 18th St

2011.szeptember 19.

Szeptembert írtak. Egy hétfői nap volt, a hatodik osztály már elkezdődött. Manhattan időjárásában nem történt nagy változás, egy kissé hűvösebb lett a levegő a nyárhoz képest.

- Katie, gyere már, elkésel az iskolából! - harsant fel Walter hangja türelmetlenül az ebédlőben, miközben már teljesen útra készen állt várva a kislányára.

- Azonnal kész vagyok! - szerencsére Katie már este összepakolta a táskájába a könyveit, füzeteit, már csak reggelizni kellett és persze gyorsan felöltözni. - Ó, a fogmosás! Van még egy percem, apu?

- De csak egy perc! - már nagyon mérges volt Walter. Hamarosan elindultak az iskolába. Beültek a kombi autóba, amit Walter nemrég vásárolt, mivel a másik túl öreg volt már és úgy gondolta, hogy megajándékozza a családot egy új autóval, ami sokkal nagyobb volt az előzőnél.

- Megérkeztünk. Siess, hogy el ne késs az óráról!

Katie nyomott egy puszit az arcára és már rohant is be az iskolába. Szerencsére még nem csengettek be, viszont ennek ellenére a tanárnő nem bírta megállni, hogy ne szóljon.

- Kisasszony! Nem tudja a házirendet? Nyolc óra előtt 10 perccel itt kell lenni! - nézett mérges szemekkel a tanárnő, akinek a feje tetején kontyba volt rakva a haja, az orrán egy vastagabb szemüveg félig lehúzva jelezte, hogy n a g y o n komolyan gondolta, amit mondott.

- De, de tudom! - habogta a kislány, aki épp 12 éves volt, hosszú, barna egyenes haja kibontva gyönyörűen megfésülve, a szemei csillogtak, miközben már bement az osztályba, letette a táskáját a helyére és abban a pillanatban

b e c s e n g e t t e k.

Muszáj beszélnem

Logannal és Carterrel

Annyira, de annyira hosszú volt ez a nap Katie számára, aki már az utolsó órán majdnem elaludt, szinte már csak pislogott az álmosságtól. Mindezek ellenére az járt a fejében, hogy:

Miközben így gondolkozott, már vége is volt a tanításnak, majd az udvaron azt vette észre, hogy a fiúk zsebre tett kézzel és lógó orral jöttek felé, hátukon a táskájukkal. Nekik is fárasztó napjuk volt, örültek, hogy vége van az óráknak. Mintha megérezték volna, hogy Katie valami nagyon fontosat akar nekik mondani.

- Na végre, hogy itt vagytok! - a kislány már felettébb türelmetlennek látszott. - Valami fontosat kell nektek elmesélnem. Ma délután tudunk találkozni a Secret Garden Parkban?

Azt tudni kell, hogy nemcsak osztálytársak voltak ők hárman, hanem a legjobb barátok is. Ráadásként egy utcában is laktak.

- Oké, tanulás után, persze. - Logan volt a két fiú közül, aki szerette betartani a fontossági sorrendet. - Először a tanulás, utána találkozhatunk. Nektek is jó lesz így?

- Hát persze. - válaszolták szinte egyszerre a többiek.

- Rendben. 4 óra jó lesz?

- Találkozunk 4 - kor.

Mind a hárman izgatottan hagyták el az iskola udvarát.