Beleolvasó

A következő részlet a 2. fejezetből

"Lassan a szobát elárasztotta a kandalló kellemesen bársonyos melege, ami arra ösztönözte Izát, hogy megszabaduljon a meleg pulóverétől, amit még Szerafinától kapott az utolsó karácsonykor, amikor még otthon töltötte az ünnepeket. Egy pillanatra visszaemlékezett, milyen jó érzés volt a szüleivel együtt ünnepelni, milyen hangulatosak voltak a vacsorák. Az együtt töltött idő mindig erőt adott neki. Úgy gondolta, ez az idő sajnos már nem fog visszajönni. De amióta a gyerekei megszülettek, ez a fajta érzés már átalakult más fajta ragaszkodássá.

Sóhajtott, mert eszébe jutott Szabolcs és Szolanzs, akikkel az utóbbi hónapokban sok időt töltött el és újabb és újabb értelmet adtak életének.

– Izám, hol jársz?

Gondolataiból Lucas férfias, erőteljes hangja rázta fel. Nem tudta, nem is sejtette, hogyan lesz képes megszokni ezt a hangot. Tényleg, valójában azzal a férfival tölti el a jövőben a legtöbb idejét, aki a világon a "mindent" jelentette számára. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatták mostanában.

– Itt járok, csak elgondolkoztam. Tudod, sok minden történt velem az utóbbi években, és most ezt az új állapotot kicsit nehéz megszoknom, mert ez teljesen más, mint ahogy eddig éltem az életem.

– Teljességgel megértelek, mert én is így érzek. De ez egyáltalán nem rossz, inkább "érdekes"! Habár nekem is még szoknom kell majd ezt az új életet, de hidd el, jó lesz, én mondom neked. Csak higgy magadban és bennünk, kérlek."

Kedves Olvasóm!

Az első fejezetből:

"– Lucas? Csak nem? – motyogta magában a fiatal nő, aki alig akart hinni a szemének, mintha szellemet látott volna.

A bepárásodott ablakon keresztül nehezen látott ki, a kesztyűtartóban talált ruhadarabbal megtörölte, hogy jobban lásson. Most már biztos volt benne, hogy Lucast látta. Felismerte benne a szeretett férfit, aki már akkor, a párizsi könyvtárban megtetszett neki, de még magának sem merte igazán bevallani. Azok a tengerkék színű szemek! – sóhajtott a nő, amikor felidézte maga előtt, amikor a férfi a szemébe nézett. Komolyságról és határozottságól árulkodott. Amikor nem sokkal később belépett az irodájuk ajtaján és ismét meglátta a fénylő kék szempárt, szinte szélsebesen kirohant az ajtón. Majd amikor az első randevújukat megszervezték… De szép idők is voltak!"

Kedves Olvasóm!

Köszöntelek itt az oldalamon. Nemsokára elkezdem írni a családregény folytatását, mely egy gyönyörű helyen fog játszódni.....ami egyelőre még meglepetés lesz.....

Az élet útja c. családregény 3. fejezetéből egy részlet

"Aznap este alig aludt valamit. Egyfolytában a zöldszemű férfin járt az esze, aki teljesen rabul ejtette, nem tudta elfelejteni. Azon morfondírozott magában, mivel következő nap nem dolgozik, bemegy abba az étterembe. Egyedül nem tudta eldönteni, mi tévő legyen, ezért felhívta anyukáját, Szerafinát.

- Ne haragudj anya, de valami sürgős dolgot kell elmondanom neked. Képzeld, amikor az egyik csoportommal ültem az egyik étteremben, láttam egy nagyon jóképű férfit, és azt hiszem nagyon megtetszett.

-És most azon gondolkozol, hogy visszamenjél-e oda. -egészítette ki a lánya szavait Szerafina. -Hát ez nem igaz! Honnan tudtad, hogy ezt akartam kérdezni tőled?

-Az anyád vagyok. A szavaid hangsúlyából sok mindent ki tudok venni, még ha nem is mondod ki. Tudod, az anyai ösztönök soha nem csalnak, és szinte mindent megéreznek."

A nagy találkozásból 1. részlet

"Tél volt. 1997, december. Budapest utcáit, üzleteit, nagyobb bevásárlóközpontjait az Új Évre készülődők díszítették szebbnél szebb

díszekkel, melyek az egész várost elárasztották csillogó, a szivárvány minden színében játszó fényükkel. A nézelődő, vásárló emberek egyre nagyobb kedvvel sétáltak az üzletek között és vásároltak szeretteiknek. Jó volt nézni ezt a sürgölődést, készülődést, amely örömmel töltötte el az emberek szívét és melegséget árasztott az amúgy is hideg télben. A Hősök terén egy óriási Mikulás állt, ami inkább a gyerekek szórakoztatására szolgált. A Mikulás köré faházikókat állítottak fel, ahol rengeteg sok játék várta az arra szaladgáló gyerekeket és szüleiket, nagyszüleiket, akik elkísérték őket.

Az utcán a siető emberek sokaságában feltűnt egy különösen csinos, gyönyörű szép nő. Fekete hosszú kabátjában, a zöld szeméhez és fehér bőréhez illő szinte majdnem fehér kalapjában, világoskék sáljában, rövid szoknyában és kicsit bohókás kockás harisnyájában, amely néha ki-kivillant hosszú kabátja alól és térdig érő hosszúszárú csizmájában szinte repült a boldogságtól- vagy legalább is megpróbált boldog lenni. A mostanában körülötte zajló vitákat és veszekedéseket félretéve kezdett újra bízni önmagában. Nem volt könnyű élete.

Sokszor előtörtek belőle egy csodálatos szép nyár emlékei, amit nem tudott elfelejteni. De most erőt vett magán, és megpróbált nem gondolni erre."

Az élet útja

ELŐSZÓ

Találkozás. Szerelem. Házasság. Család. Barátok. Barátnők. Szenvedély. Féltékenység. Ellenség. Rokonok. Titkok. Udvarlók. Szeretők. Válás. Újrakezdés.

Elsősorban ezekkel, a rövid tőmondatokkal jellemezném regényem lényegét, ugyanis ezek adják meg azt az egységet és egyben a valódi életről alkotott képünket, amelyek az élet adta sokszínű lehetőségével irányítják sorsunkat. Talán kicsit soknak, némelyeknek bonyolultnak tűnik könyvem elején ezekkel, a mondatokkal elkezdeni egy regényt, de én úgy gondolom, hogy nem szabad elbújnunk ezek elől a tények, cselekvések, vagy érzések elől, mivel ezek teszik színesebbé, gazdagabbá életünket. Főleg egy szerelmes, érzelmekkel dúsított regényt, amely inkább a fiatal lányok szívéhez áll közelebb. Habár ismertem olyan középkorú hölgyeket, asszonyokat, akiknek már unokáik voltak és még mindig megdobbant a szívük, amikor egy-egy romantikus regény került kezükbe, és olvasni kezdték...

Kívánom, hogy könyvem olvasása hasonló érzésekkel töltse el olvasóit, mint amilyen romantikussá és szenvedélyessé akartam tenni ezt az érzelmekkel és fontos élményekkel dúsított regényt.

Családregénynek nevezem, mert több generáció életének egy részét tárja elénk ez a könyv, amely olyan helyszínekre kalauzolja el az olvasót, hogy úgy érzi, mint aki épp ott jár, és elmerengve sétál a Szajna partján.

A könyv cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

A legtöbb hely valóságos, de van egyetlen hely Párizsban, a Rue de Cardinal Lemoine utcában, ha keresnénk, sem találnánk meg azt az utazási irodát, amit a könyvben említek, Leroy Agence de Voyage néven. Ez az a hely, ahonnan a könyv főszereplője, Iza élete valójában elindul...

A szerző

"Párizs utcáin járva

a tétova emberek

nem is tudják milyen

az igaz szerelem."

AM