"A
következő reggel, Katie meglepő módon üdén és frissen ugrott
ki az ágyból. Mivel napok óta szinte csak bóbiskolt, azt hitte,
sose alussza ki magát, azonban most úgy érezte, hogy mégis
sikerült neki.
Megszaporázta
a lépéseit a fürdőszoba felé. Gyorsan megmosakodott, átöltözött
és ment is a konyhába, ahol Walter már a friss kávéját
iszogatva várta.
-
Jó reggelt Katie! Látom olyan friss vagy mint a reggeli harmatos
levegő!
-
Jó reggelt apu! Igen, jól látod. Frissnek is érzem magam!
-
Akkor biztosan átaludtad az éjszakát.
-
Igen, persze, mondhatom azt is. - felelte a kislány, miközben
elkezdett reggelizni. Ma kivételesen időben be akart érni az
iskolába. " Logan
és Carter
- ez járt az eszében - Muszáj
beszélnem veük."
- Apu, mikor indulunk?- nézett kérdőn a férfi felé.
-
Akár most is indulhatunk. De mire ez a nagy sietség?
-
Tudod, nem akarok megint elkésni az iskolából. - Katie hangjából
kiérződött a türelmetlenség.
-
Hát jó. Menjünk. - Walter befejezte a kávézást, gyorsan
bepakolta a mosogatnivalót a mosogatóba, majd felkapta a zakóját
és indultak is az autó felé.
-
Jaj, valamit bent felejtettem a szobámban! Légyszi, apu, várj meg!
- Katie ráeszmélt: a nagy sietségben elfelejtette eltenni az
ÍRÁS-t! Amilyen gyorsan csak tudott, visszarohant és a táskájában
egy biztos helyre gyorsan bedugta a tekercset. Visszasietett az
autóhoz és már indultak is."