VERSEIM

A fény

Fény suhant át a fák között,

amikor beköszöntött a nyár.

Szívembe melegség költözött,

éreztem az erdő reggeli illatát.

A friss, üde zöld fű alatt

meg-meg roppant egy harmatcsepp.

Figyeltem, ahogy hallgat a föld,

semmi mást nem tehettem.

Ahogy sétáltam a fák között,

egy édes illat megérintett.

Hirtelen a reggeli érzés

a múlt rejtett ködébe veszett.

Távolból hangot hozott a szellő,

mely madárdalra hasonlított.

Elindultam a hangos énekszó felé,

miközben a nap fénye megvakított.

Ez a fény suhant át a fák között,

hozta magával a holnapot,

egy új remény tündöklő sugarát

és a fű között csillogó gyémántot.

Arany Mária

2024.06.05.

A kopott könyvtár

/ könyvtári napok emlékére/

Szeretem a könyvtárak ódon illatát,

bennük a könyvek sokszínű mondatát,

számomra ők adják a harmóniát,

testben és lélekben a megtisztulást.

Emlékszem a régi könyvtárunkra,

ahol az odor megült az arcunkba.

Sétáltunk a sorok között kutatva,

melyik könyvet is vegyük karunkba.

Előjönnek az akkori szép emlékek,

melyek csodás pillanatokat idéznek.

Az akkori tölgyfaasztal ölében

látom az elmúlt gyermekéveket.

Néha nosztalgikus hangulatban

érzem magam sokszor otthonomban,

amikor eszembe jutnak a félhomályban

ennek a könyvtárnak a fénykorában.

Most, amikor így emlékezem,

már kopott a könyvtári történelem.

A megviselt könyveket átrendezem,

a benne lévő emlékeket kifényezem.

Arany Mária

2021.10.04.

Erdő szélén

Erdő szélén van egy ház,

abban lakik egy vadász.

Bentről halkan hallható

a dallamos nótaszó.

Előjöttek rókák, őzek,

kissé éhesnek tűntek.

Keresték az ennivalót,

nehezen találtak nyomot.

Egyszer csak a vadász,

meghall egy nagy csobbanást.

Nem messze van egy patak,

ebben kacsák úszkálnak.

Meglátja ezt a vörös róka,

nagy sebesen futna oda,

de közben a kicsi őz,

hamar megelőzte őt.

Dulakodnak, kié legyen,

alattuk egy ág megreccsen.

Végül is a ravasz róka,

gondol egyet, s abbahagyja.

Ezalatt a hűs patakban

a kacsák már rég elúsztak.

Visszatértek a helyükre,

víz melletti kis fészkükbe.

Kint a parton róka, őz,

még egy kicsit elidőz.

Majd bandukolnak éhesen

be az erdő rejtekébe.

Erdő szélén van egy ház,

abban lakik egy vadász.

Történetem így végződik,

Nap fénye a fákon átszűrődik.

2023.03.03.

Az orgona ( az egyik kedvenc virágom)

Édes illatú lila színű virág

kinyílott a tavaszodó kertben,

ágai közt egy harsogó kismadár

énekelt ebben a percben.

Egy kisfiú szaladt a közelben,

kezében a lila színű virág,

amott egy kislány ült a réten,

látszott rajta a valódi boldogság.

A fiú odanyújtotta neki az orgonát,

arcán elszántság tükröződött.

A kismadár tovább muzsikált,

énekek tiszta tengerében fürdött.

Az orgonavirág tovább illatozott,

édes illata szállt a színes réten,

kisfiú a kislányra rákacsintott,

majd elsétáltak kéz a kézben.

2023.03.01.

A titokzatos árnyék

Sétálok a tavaszodó kertben,

miközben arra leszek figyelmes,

mintha valaki titkon követne,

majd futok előle kétségbeesetten.

Nap fénye betölti a színes udvart,

a növények odafordítják virágjukat.

Mialatt én még mindig szaladok,

a kert szélén nevetnek a pipacsok.

- Ha-ha, valaki fut az árnyéka után!

Mire én megállok lassacskán.

Nézem körülöttem körbe-körbe,

senki sincs a gyümölcsösbe.

A földön egy nagy feketeség,

kicsit furcsán velem szembenéz.

Köszönt nekem: - Szép napot!

Majd tovább, mögöttem ballagott.

2023.03.01.

A nefelejcs (az egyik kedvenc virágom)

A reggeli napfény első sugarai

belepik az ébredező illatos tájat,

mint a melegséget adó anyai szív,

ki gyermeke felé szeretetet áraszt.

Ebben a bensőséges hangulatban,

látom meg az emlékezés virágát,

a kislányomtól ajándékba kaptam,

számomra olyan, mint a gyémánt.

Rózsaszín és kék színekben pompázik,

levelei szabályos alakú csészelevelek.

A háttérből pompásan kirajzolódik,

ahogy az árnyékos helyen delel.

Estére érve levelei becsukódnak,

virága csendes nyugalmat áraszt.

Száraz levelek a földre hullanak,

míg a nefelejcs könnyeket fakaszt.

2023.02.22.

A nárcisz

Örömet hozó virág

kinyílott a kertben,

körülötte az élővilág

figyelte őt csendben.

Napos helyre ültették,

hagymáját a földbe,

gyerekek is nézegették,

jártak körbe-körbe.

Fehér és sárga színekben

pompázott a fű között,

koronája díszesen

a haranghoz öltözött.

Csokorba nőtt nárcisz

az újrakezdés jelképe,

belőle vidámság sugárzik

a kert mély csendjébe.

2023.02.20.

A hóvirág

Tavasz első hírnöke

köszönti a várt tavaszt,

fehér ruhába öltözve

melegséget fakaszt.

Lombos erdők alján él

a reménység szimbóluma,

magából áraszt békét

a napfény felé fordulva.

Hófehér színű tejvirága

olyan mint a tisztaság,

fejét mutatja a napvilágnak,

neki ez a szabadság.

Máriával együtt ábrázolják,

mint az árva virágot.

Ő az, a kikeleti hóvirág,

betakar mindent harmatot.

2023.02.20.

2023.01.17.

Gondolatok a napsütésben

Gondolatok suhannak az éterben,

gondolatok ezrei a fejemben.

A Nap fénye feltölti az arcomat,

így kezdem el a hétvégi napomat.

Szívem megtelik melegséggel,

a Nap sugarai szerteszéjjel

erőt adnak a hűvös téli tájnak,

a gondolatok tovább szállnak.

Ahogy becsukom a szemem,

máris jobb lesz a kedvem.

Képeket látok magam előtt,

mely nem is olyan meglepő.

Látom az elmúlt idők napjait,

ahogy a tegnap elhinti magvait.

Ebből éled fel majd a holnap,

mint a szellő, úgy dúdolnak.

Nemsokára eloszlanak a képek,

helyette új remények jönnek.

A Nap fénye feltölti az arcomat,

a holnap már új képeket tartogat.

2023.01.09.

A farsangi fánk

Itt a farsang, áll a bál,

a konyhában fakanál.

Táncot jár a habverő,

nincsen ebben meglepő.

A fazekak sorakoznak,

a kanalak tolakodnak.

Készülődnek a sütésre,

kukták várnak a kezdésre.

Asztalon a liszt, a cukor,

kell még bele vaj és citrom.

Só, élesztő, tej és olaj,

gyúrjuk a hozzávalókat.

A tészta megkel egy-kettőre,

a gyerekek lelkendezve

szaggatják már a fánkot,

a szakács mond pár tanácsot.

Sül is már a farsangi fánk,

elkészítve virágos tálcán.

Tudom, ti is várjátok,

jó étvágyat kívánok!

2023.01.06.                                                                              

Vörös Égbolt

Távolban látom a lenyugvó Napot,

mely napközben melegséget adott.

Vörösen izzó halványuló korongjából

a remény jövőbeli képét látom.

Mutatja az egyre sötétedő égbolton,

van még esély egy szebb holnaphoz.

Ahogy az égbolt elnyúlik a horizonton,

hagyom, hogy színe elvakítson.

Estefelé a Hold fénye váltja fel a Napot,

teljes mivoltában az égen ragyog.

Mutatja az utat szegény vándoroknak,

akik a fényben fürdetik meg arcukat.

Amikor eljön a várva várt éjszaka,

a Vörös Égboltra száll mindenki sóhaja.

Új Igét hirdet a következő napra

a jobb és szebb élet édes dallama.